Tarr Zoltán egyházügyekért is felelős miniszter a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón Prőhle Gergely országos evangélikus felügyelővel beszélgetést folytatott, amely méltó mindazok figyelmére, akik kíváncsian várják az új kormány egyházpolitikájának kibontakozását.
Tarr Zoltán azt mondta, „nem a kormány dolga megmondani, mi az egyházak feladata, az államnak csupán a jogszabályi kereteket kell meghatároznia, amiben az egyházak önállóan, szuverén módon működhetnek.” Ezzel harmonizálva azt is mondta, hogy „Nem fogunk kérni semmit az egyházaktól, és nem is fogunk úgy pénzt adni nekik, hogy cserébe kérünk, elvárunk valamit.”
Ugyanakkor a beszélgetésben Tarr Zoltán – kormányzati szereplőtől eléggé szokatlan módon – éles, sokszor érzelmektől sem mentes, kritikát fogalmazott meg a keresztény politizálásról, az egyházakról, de konkrétan a református gyülekezetekről is. „A kereszténynek nevezett politizálás, ami Európában tapasztalható, »egészen gyomorforgató«, erre épp az előző magyar kormányzat volt a legjobb példa.” – „Néha szinte szeppukut volna kedvem elkövetni a parlamentben, ahogy hallgatom azokat az ellenzéki képviselőket, akik keresztény értékekről beszélnek, miközben pontosan tudható, hogy a szavaik és az életvitelük között mekkora a szakadék. Attól nem lesz keresztény a politika, ha állandóan keresztény Magyarországról beszélünk. Elképesztően messze kerültek hazánkban e téren a szavak a valóságtól.” – „Sajnálatos látni, hogy ehelyett mennyire állványimádóak lettek a magyar egyházak.” – „A túltolt állami kereszténység óriási hitelességi válságot okozott a hívek körében: olyanná lett például a református gyülekezeteink működése, amilyen a kommunizmus idején volt. Félelem, elhallgatás a jellemző napjainkban…”.
Az önkritika, az önvizsgálat, sőt a bűnbánat a kereszténység számára soha nem lehet időszerűtlen, sőt. Tarr Zoltán lesújtó kritikájára, még ha eléggé árnyalatlannak, általánosítónak és érzelmileg túlmotiváltnak tűnik is, érdemes odafigyelni.
A beszélgetés számomra legizgalmasabb mozzanata mégis az, hogy miközben Tarr Zoltán mint kormányzati szereplő az állam semlegességét hangsúlyozza („nem a kormány dolga megmondani, mi az egyházak feladata, az államnak csupán a jogszabályi kereteket kell meghatároznia, amiben az egyházak önállóan, szuverén módon működhetnek.”), addig a másik oldalon az általa megfogalmazott éles kereszténység-és egyházkritika azt a feltételezést is alátámaszthatja, hogy a Magyar-kormánynak mégis csak vannak elvárásai az egyházakkal szemben.
(Az idézeteket a Szemlélek blog tudósításából vettem.)