Az illetékes kormányzati vezetők és az egyházi vezetők közötti első hivatalos találkozót követően nyilvánosságra került hírekből azt a következtetést lehetett levonni, hogy az új kormány nem tervezi egy lényegileg új egyházfinanszírási modell kidolgozását és bevezetését. A régi modell marad, s ez leegyszerűsítve és nyersen fogalmazva azt jelenti. hogy az állam ad, az egyházak pedig elfogadnak. (Ebből a szempontból a konkrét részletek érdektelenek.) Viszont az új kormány azt ígéri, hogy a régi modell érvényben tartása ezúttal nem fog az egyházak politikai függőségéhez vezetni. Ez a szándék igazán üdvözlendő és dicséretes.
Ugyanakkor ennek a modellnek a fenntartása – a kormányzati szándéktól függetlenül – nem számolja fel, sőt életben tartja az egyházak politikai függőségének objektív alapjait és potenciális lehetőségét. A magam részéről kíváncsian várom, hogy a jövőben – ilyen egyházfinanszírozási modell mellett – miként fog érvényre jutni az egyházak valódi politikai függetlensége.