Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a Tisza Párt forradalmi hevülete mögött valójában egy ősi és történelmileg folytonos mítosz áll: ami eddig volt, az rossz volt, de most jönnek a jók, akik ítéletet hirdetnek, megbüntetik a bűnösöket, és megvalósítják az erkölcsileg magasabb rendű Új Kezdetet. A Tisza Párt annyiban különbözik eszmetörténeti elődeitől, hogy a jó uralomra juttatásáért nem nyúl általános és nyílt forradalmi erőszakhoz (habár vannak erre utaló, aggasztó jelek), hanem a „forradalmi jogalkotás” abszurd ideájával próbálja meg igazolni az Új Kezdetet.
Csak van egy probléma. Minden jel arra utal, s ezt igazolja a történelem is, hogy az emberi természetet nem lehet meghaladni. Az ember javíthatatlan. Ezért minden kísérlet, amely a történelemben egy totálisan új erkölcsi kezdetet jelöl ki, bukásra van ítélve. Ez nem a rossz igazolása, ez a kijózanító tény. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az emberen keresztül ne jelenhetne meg az Isten által adományozott jó, de azt igen, hogy az ember egyetemes erkölcsi elégtelensége miatt a jó végleges győzelmét egy Új Kezdet meghirdetésével elérni merő illúzió.
Ezért jó, ha mindenki, aki az emberi erővel megteremtett Új Kezdetben hisz, a kereszténységnek az emberről szóló tanítására figyel: az emberi természet önerőből meghaladhatatlan. Ezért van szükség megváltásra. S ez az üzenet arról szól, hogy lesz új kezdet ezen a földi történeten túl. Ez a valódi eszkatológikus távlat, ez a keresztény üzenet valódi lényege.
Ami engem illet, én ebben hiszek. Minden forradalmi illúzió valamiféle Új Kezdetről csak vergődés ebben földi átmenetiségben.