Állok egy standnál a REND-en, iszom a kávémat, s egyszer csak váratlanul megszólal az eladó, egy kedves hölgy, anélkül, hogy kérdeztem volna: „én is református vagyok”. Ki tudja, mikor mondta ezt ki utoljára. Vagy talán még sohasem?
Sokszor nem is gondolnánk, hogy a reformátusság milyen mélységesen mélyen benne él a magyar néplélekben. Csak sokszor néma és öntudatlan Elő kell hívni. Ezt a hölgyet megszólította a REND, s lehet, hogy számára is váratlanul felismerte önmagát mint reformátust.
Nos, ez a keresztény múlt történelmi mélyáramlata, amelyről előző posztomban beszéltem. Aki siratja a kereszténységet, az ezt nem érti. „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.”