Nagyon köszönöm a sok lájkot, hozzászólást, a jókívánságokat, bíztatást, támogatást. Viszont most tényleg úgy érzem, hogy végleg befejeztem. Nem mintha megváltozott volna a véleményem vagy feladtam volna. Inkább arról van szó, hogy ez a részleges vakság az Úrtól kapott üzenetté vált számomra: el kell tudni engedni dolgokat. S az a döbbenet, hogy miközben tanulom az éleslátás elengedésének tudományát, annál élesebben ragyog föl a világ violágossága, a feltámadott Krisztus. Látni tabnít.
Az Úr áldjon Mindenkit!