Tudatom mindenbkivekl, hogy publcisztikai tevékenységemet a Facebiookon (is) kénytelen vagyok befejeztni. Ennek oka, hogy makuladegereáció nevű szembetegségben szemnvedek, minek következtében nem tudoki olvasni. Hogy érzékeltessem: alig ismerem fel a buillentyűket a klaviatúrámon. Tehát írni sem tudok helyesen, mint ezen a bejegyzésen is látszik. Szándékosan nem javíttattam ki, bocsánat.
De ez nem panasz. Csdak azért mondom el, mert sokan kérdezik tőlem, miért nem írok többet. Ez a szembetegség elég nyomós fizikai ok. De azért végszóként mondanék valamit…. Én elég nyilvánvalóan beszálltam a kultúrharcba a konzervatív oldalon, nem politikai, hanem világnézeti alapon. Sokan óvtak ettől, mondván, hogy ezzel csak magamra hozom a liberáliskoat, jobb csöndben maradni. Aztán a kereszténység addig maradt csöndben, bizonyítínbi akarván, hogy mindenkit megért, hogy olvasom, a leuveni katolikus egyetem elhatárolódott a pápától, mert ki mert állni a hagyományos női identitás mellett. Ebben benne van minnden az egész nyugati keresztémnység mai helyzetéről. Komolyan mondom, ez nem tragikus, ez már rosszabb: komikus. Olyan, mint egy bohózat. Itt tartrunk. Szóval, nem értek egyet bazokkal, akik szerint jobb a világnézeti konfliktusokat kerülni, s akkor majd vonzóbb lesz a keresztén ység. Nem lesz az. Akkor az lesz, hogy hogy a keresztyíénséggel bármit meg lehet csinálni. Remélem, lesznek majd, akik folytatják a harcot.