Köntös László

"Hittem, azért szóltam"


Hamarosan kijön a nyomdából közéleti írásaim gyűjteménye, köszönet a Dunántúli Református Egyházkerületnek.

Írtam hozzá egy ajánlást, ebből néhány mondat.

„Van két szó, amelyektől a mai nyugati kereszténység nagy része úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől.

Az egyik szó a politika. Az Istenért, keresztényként nehogy az a vád érjen, hogy politizálsz. Márpedig ez a bélyeg könnyen ráüthető a kereszténységre, ha közéleti kérdésekben állást foglal, hiszen álláspontja óhatatlanul is egybeeshet bizonyos pártok véleményével, míg más pártokéval szembe megy. Az, hogy miből lesz politikum, korfüggő. A 16. században politikai téma is lett, hogy miként lehet üdvösséget szerezni. Ez ma nem téma. Ki gondolta volna, hogy napjainkra viszont politikai téma lesz a család. Ha tehát a család kérdésében a kereszténység állást foglal, nyakig találja magát a politikum világában, anélkül, hogy amúgy bármelyik párthoz közvetlen köze lenne. A „megoldás” könnyedén adja magát: inkább ne mondj semmit sem.

A másik szó a szeretet. A kereszténység ugye, a „szeretet vallása”, s ez az uralkodó közhely működhet úgy is, mint egy furkósbot. Az Istenért, keresztényként nehogy az a vád érjen, hogy szeretetlen vagy. Valakik egyszer kitalálták, hogy bizonyos jelenségek legfontosabb értelmezési kerete a szeretet-gyűlölet fogalompár. Meg kell mondani, az ötlet zseniális, s hihetetlen hatékonysággal működik. Ha tehát nem értesz egyet az illegális migrációval, akkor gyűlölöd a migránsokat. Ha nem értesz egyet az azonos neműek házasságával, akkor gyűlölöd őket. Olyan ez, mintha azért nem értenék egyet Arisztotelésszel, mert gyűlölöm. Érdekes módon ebbe a narratívába belegyalogolt a kereszténység nagy része is, s valósággal visszahőkölt attól a lehetséges vádtól, hogy szeretet helyett gyűlölködik. A „megoldás” könnyedén adja magát: inkább ne mondj semmit.

Nos, ezek az írások abból a meggyőződésből születtek, hogy az állásfoglalást, a nyílt kiállást nem lehet megkerülni még akkor sem, ha az komoly kockázatokkal jár. Ellenkező esetben a kereszténység könnyen a semmit mondás csapdájába eshet. A történeti kereszténységre nyilván sok veszély leselkedik. A egyik minden bizonnyal a gyávaság.”