Köszönöm a sok elismerést, sajnálom, ha csalódást is okoztam. Döntésemnek semmi köze érzelmi állapotomhoz. Nem adtam fel, nem égtem ki, nem omlottam össze, nem lettem depressziós. Az efféle túlburjánzó alanyiság meglehetősen távol áll tőlem. Szeretem a dolgokat nagyobb távlatból nézni. Munkásságomat előzménynek tartom egy reményeim szerint a jövőben erős egyházi támogatással kialakuló, ütős csapattal rendelkező, teológiai-filozófiai-eszmetörténeti alapozottságú, profi módon felépített hit-és önvédelmi felület létrehozásához. Azzal hitegetem magamat, hogy talán valami nyomot hagytam a református egyházi apologetikus újságírás történetében, de ennek megítélése az utókor dolga. Ha lesz utókor. Jómagam inkább magányos harcos voltam, s megnyilatkozásaim nem szervesültek az egyházi kommunikáció rendszerébe, holott nem vagyok se gladiátor, se partizán. Munkásságomat mindig az egyház tevékenységének tekintettem. Egy biztos: a balos eltörléskultúra világuralmi törekvései miatt a hagyományos konzervatív kereszténység egyre nagyobb nyomás alá kerül, s ebben a helyzetben a hallgatás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” luxusa nem megengedhető. Még egyszer, nagyon köszönöm a hozzászólásokat