Református keresztyénként az én első számú tájékozódási kérdésem mindig az volt, hogy a különböző politikai erőcsoportosulások miként viszonyulnak a zsidó-keresztény civilizációhoz. Azért ez, mert az erre a kérdésre adott válasz mutatja meg, hogy ki miként képzeli el Európa szellemi-kulturális karakterét. Mint tudjuk, ez az alapvető világnézeti kérdés látszólag úgy dőlt el, hogy azok kerekedtek felül, akik Európa alakításában már nem számolnak a zsidó-keresztény civilizáció folytonos történelmi szerepével, sőt kifejezetten azt hirdetik, hogy a civilizációs múlt felszámolása nyitja meg az utat az európai jövő felé.
Ugyanakkor a kérdés mégsem dőlt el, amit az mutat a legjobban, hogy egy olyan kis ország miniszterelnöke, mint Magyarország, a ma folyó globális világnézeti küzdelmek vezéralakjává tudott válni. Orbán Viktor történelmi tette, hogy a zsidó-keresztény civilizáció jövőjének nagy kérdését újra a nemzetközi politikai diskurzus részévé tudta tenni, miközben politikai ellenfeleinek itthon és külföldön erről a témáról semmiféle érdemleges mondanivalójuk nem volt.
Elvileg szavazhatnék én más pártra is, lenne is mit mondanom a Fidesz-KDNP ellen. De egy olyan párttal, legyen az az DK, az MSZP (ha még van), a Tisza vagy bármilyen formáció, amelyik megengedheti magának azt az intellektuális lomhaságot, hogy az évezredes zsidó-keresztény civilizáció sorsáról nem mond semmit, nem tudok mit kezdeni.