Írtam egy kis szösszenetet Mese címmel az első LMBTQ-mesekönyvről. Pontosabban nem is arról, hanem annak világnézeti alapjairól. Köszönöm a lájkokat, megosztásokat, hozzászólásokat.
Viszont sokan voltak olyanok, akiknek az volt a véleményük, hogy a mesekönyvbe belelátok, beleolvasok olyat, ami abban nincs benne. Merthogy a cikkemben a végső világnézeti alapok megtámadásáról írtam, miközben csak egy ártalmatlan mesekönyvről van szó. Egy mesekönyvtől pedig nem kell ennyire megijedni, ugyebár.
Nos, hogy a mesekönyv kiadása mögött mennyire tudatosan felépített pedagógiai stratégiáról van szó, egy ugyancsak tudatosan megalapozott világkép mentén, azt pontosan mutatja a kötetet gondozó Labrisz Leszbikus Egyesület MM (Melegség és megismerés) c. programja.
Csak szemléltetésül ide teszek két rövid idézetet a programból: „A pedagógia, a nevelés alapvetően értékekhez, normákhoz kötődik. Évszázadokon át erős volt az a meggyőződés, hogy a nevelés társadalmi normák mentén történik, és alapvetően azok átadásáról szól.” (…) „..a normák sohasem abszolút értékűek, mindig történetileg és társadalmilag beágyazottak, és számtalanszor a hatalom és elnyomás szolgálatában álltak. Ennek fényében mindig rá kell kérdeznünk a normák mögötti társadalmi folyamatokra, érdekekre, és kritikusnak kell velük szemben lennünk, tudva, hogy akár egy pozitívnak tűnő norma is könnyen lehet rejtetten az elnyomás vagy hátrányos megkülönböztetés szolgálója. A normakritikus pedagógia legerőteljesebben a gender és szexuális orientáció témáihoz kapcsolódóan jelenik meg.”
Akinek van füle, hallja. Nagyon is tudatosan felépített világképről van itt szó, amely azt akarja elhitetni, hogy a zsidó-keresztyén civilizációban a férfi és a nő egységében megalapozott emberkép csak történelmi hordalék, amelyet hatalmi érdekek örök normának állítottak be. Messze nem arról van itt szó, hogy a különböző nemi identitású emberek jobban megértsék egymást, hanem arról, hogy a hagyományos társadalom azért nem érti az LMBTQ-közösséghez tartozó embereket, mert a normativitás hamis képzetének rabságában él. Ezen úgy kell változtatni, hogy ki kell mutatni: a hagyományos társdalalom normavilága valójában tévképzet. De, hogy az LMBTQ-világkép mitől normatív, azt nem lehet tudni. Csak.
Az LMBTQ mesekönyv legnagyobb trükkje, hogy elhiteti magáról, hogy csak egy mesekönyv, miközben az azt megalapozó világkép egész civilizációnkat megkérdőjelező világnézeti igénnyel lép fel.
Nos, ez nem mese.