Tóth Sára, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének oktatója megjelentetett egy cikket „Mindennapi győzelmünket add meg nekünk ma – Az erőkereszténység zsákutcája” címmel a Szemlélek nevű oldalon. Írása ezzel az állítással kezdődik: „A választások óta az egyházi – elsősorban a református – nyilvánosságban tovább erősödött egy igen harcias kisebbség kultúrharcos narratívája…”.
Nos, ma május 6-ot írunk, a választások óta még egy hónap sem telt el. Jó lenne megtudni Tóth Sárától, hogy e rövidke idő alatt szerinte pontosan kik képviselték ezt a kultúrharcos narratívát, és pontosan a református nyilvánosság mely felületein.
Ez azért lenne fontos, mert Tóth Sára a cikkében eljut addig az állításig, hogy e kultúrharcos narratíva nyomán feléled napjainkban „egy letűntnek hitt világ, a fasisztoid jegyeket mutató keresztény nacionalizmus, amely az egyház birodalomépítő törekvését politikai célokra használja fel.”
Ez súlyos állítás. Nagyon súlyos. Kérem tehát Tóth Sárát, nevezze meg pontosan azokat a szerzőket, megszólalásokat, a református nyilvánosságnak azokat a helyeit, amelyeknek alapján állítása igazolható. Ha ugyanis valóban igaz, hogy egyházunkban feléled a „fasisztoid jegyeket mutató keresztény nacionalizmus”, akkor az nem maradhat következmények nélkül. De így, konkrétumok nélkül, állítása súrolja a rágalmazás határát.