Mindenki azt kérdezi, az elnök asszony miért írta alá a kegyelmi kérvényt, a püspök úr pedig miért támogatta. Szerintem erre a kérdésre mind Novák Katalin, mind Balog Zoltán válaszolt. Novák Katalin: „Tavaly áprilisban abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával.”. Balog Zoltán:” Azért nem kérek bocsánatot, hogy kegyelmet kértem egy általam ártatlannak hitt embernek.”
Tehát mindketten azt gondolták, hogy K. Endre ártatlan. Természetesen van olyan, hogy valaki azt gondolja, egy adott bírósági döntés hibás. Volt már olyan, hogy bíróság ártatlan embert ítélt el.
Csakhogy ebben az esetben elnöki kegyelemről van szó, amely nyilvánvalóan nem alapulhat egy hatályos bírósági végzés megkérdőjelezésére. Az elnöki kegyelem intézménye nem egy bírósági ítélet korrekciójának eszköze. Egy állam elnöke nem gondolhatja azt, hogy az általa elnökölt állam bírósága tévesen döntött. Vagy ha azt gondolja, akkor nyilván megvan a bírósági ítélet lehetséges korrekciójának jogilag szabályozott útja.
Az elkövetett súlyos politikai hiba abban van, hogy az elnök asszony és tanácsadója nem vették figyelembe a jogi helyzetet, azt a súlyos jogi tényállást, hogy K. Endrét pedofíliához köthető bűncselekmény miatt ítélték el. A jogi helyzet komolyanvétele helyett inkább egyéb információkat vettek figyelembe, s döntésüket emberiességi szempontok vezették.
Ez tényleg súlyos politikai hiba, de abban semmi kétségem, nincs, hogy teljes jóhiszeműséggel jártak el. Ugye, azt nem gondolja senki sem, hogy akár Novák Katalin, akár Balog Zoltán, támogatná a pedofíliát?
A kegyelmi ügynek a különböző rétegei szétválaszthatatlanul egymásba csúsztak a közbeszédben, s így alakult ki egy már-már pszichotikus állapot, s az az abszurd képzet, mintha bizony a pedofília áldozatait egyenesen Novák Katalintól és Balog Zoltántól kellene megmenteni, holott ők is áldozatok, a saját rossz döntésük áldozatai. Ez a pszichózis azért alakulhatott ki, mert az ügy megmutatta, a magyar társadalomban pártállástól függetlenül megvan még a pedofília elleni elemi felháborodás képessége. Ezt használja ki az ellenzék, a baloldali sajtó, amelynek egyetlen célja van: ráégetni a kormányra, a református egyházra a pedofília-pártolás bélyegét. Egy kulturálisan konzervatív kormányra, és egy teológiailag konzervatív („fundamentalista”) egyházra. A helyzet abszurd.
A helyzet bonyolult, tisztán jó megoldás alig elképzelhető. Azt azonban szögezzük le: Balog Zoltán és a református egyház nem pedofília-támogató. Ezt a bélyeget nem engedjük magunkra ütni. Sőt, ha van egyház, amely a szexuális vonzódások és a nemi identitások kérdésében konzervatív, akkor a református az.